A raguleves véleményem szerint a hétvégi ebédek egyik mentsvára, hisz a hűtőben fellelhető alapanyagok szerint többféleképpen is készíthető, hússal vagy anélkül, májjal, borsóval, gombával stb. Bevallom, szerintem a jó raguleves – és az édességeket leszámítva sok más étel – alapja a kockára vágott angolszalonna, kevés kacsazsíron kisütve, s azután szárnyalhat a fantáziánk.

És ami ezt a levest tökéletessé teszi számomra, az egyik kedvenc, a fodros káposztagomba, vagy ahogy korábban nevezték, a „fodros lombgomba”. A nyugati végek erdei mindig lenyűgözőek, de az őszi Őrség-Vendvidéknek nincs párja. Ha a szeptember meghozza a csapadékot, kivételes fajgazdagság csábítja a gombászokat az erdőkbe, hisz a lombelegyes fenyvesekben sok olyan gomba növeszt termőtestet, amelyek csak a Dunától nyugatra találhatók meg. Így a kéttűs fenyők tövében megbújó káposztagomba is, ami illatával és mogyoróra emlékeztető ízével az egyik legfinomabb és legváltozatosabban elkészíthető, tartósítható gombánk. Kitűnő levesekhez, raguba, de gombasavanyúságban is igazán jól mutatnak a levélszerűen elágazó fodros ágacskák. Jól szárítható, fagyasztható, felhasználásnál visszanyeri állagát.

Egy lábosban megolvasztom a kacsazsírt és megpirítom az apróra vágott angolszalonnát, majd kiveszem a pörcöket. A visszamaradt zsiradékba megfuttatom a vöröshagymát, majd beleteszem a karikára vágott répákat és a zöldborsót. Pár percig párolom, majd megszórom liszttel, a pirospaprikával és apránként felöntöm a zöldségalaplével, hogy ne csomósodjon össze. Beleteszem az egészbe hagyott fokhagymagerezdet, a zellerlevelet, a csombort és lassú tűzön főzőm 20-25 percig.

Ezután hozzáadom az alaposan megtisztított és kisebb fodrokra szedett káposztagombát, majd 10 percig főzöm, ha még kell, sózom, borsozom.

Közben a tojást összekeverem a liszttel és kiskanállal beleszaggatom a levesbe a galuskákat, majd a végén bőven megszórom petrezselyemmel.


RECEPTHEZ AJÁNLOTT GOMBÁK: