Nagy sikernek örvendett a hétvégi ebédlőasztalon az a rábaközi húsgombócleves, amit Borbás Marcsi receptje szerint főztem korábban. Ez a tartalmas, savanykás leves számomra mégis akkor vált tökéletessé, amikor a kerti diófatuskóba oltott laskagombám teremni kezdett és egykori falumbéli székely barátnőmtől kaptam egy nagy üveg saját savanyítású káposztalevet.
Persze a leves elkészítéséhez nem kell rögtön belevágni a gombatermesztésbe, hisz a tavasztól őszig termő nyári laskagomba, vagy a télen, egy hidegsokkot követő enyhülés után meginduló kései laskagomba is tökéletes választás.

Az erdélyi gyökerű csorba levesek közös nevezője a savanyúságuk, így, ha nincs savanyított káposztalevünk, természetesen használhatunk ecetet vagy citromot is, akár belefacsarva, akár a tányér mellé karikázva, ízlés szerint.

A kisalföldi és az erdélyi gasztronómia eme keveredése során született meg számomra az a savanyúleves, amit az év bármelyik szakában szívesen készítek, kitűnő tartalmas vendégváró.

A kacsazsírt felolvasztom egy lábosban, megfuttatom benne a vöröshagymát, majd hozzáadom a kockára vágott zöldségeket. Sózom, borsozom, és a babérlevelekkel együtt kicsit párolom, majd felöntöm 2 liter vízzel. Ha savanyított káposztalevet használok, akkor a víz egy részét ízlés szerint azzal váltom ki.

Amíg elkezd forrni, összedolgozom a darált húst a tojással, a fűszerekkel, egy nagy adag finomra vágott zöldpetrezselyemmel, és vizes kézzel kisebb gombócokat formázok. Ha már forr a leves, belerakom a húsgombócokat, valamit a vékonyabb csíkokra tépdelt laskagombát.

Tíz-tizenöt percig főzöm, majd behabarom a liszt és a tejföl csomómentes keverékével, amit, – hogy a leves sima és csomómentes legyen – egy kanál forró lével elkeverek és úgy öntöm a lábosba. Ha nem használtam savanyított káposztalevet, akkor a tűzről levéve egy citrom kifacsart levével ízesítem a levest, és forrón tálalom, friss kenyérrel.


RECEPTHEZ AJÁNLOTT GOMBÁK: